Itt is volt, ott is volt, édes apámnak is volt, édes anyámnak is volt, nekem is volt, neked is volt, volt a világon egy macska. Ez a macska egyszer tejet evett egy tálból; oda megy egy kis egér, csak nyalogatja, csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki a macska: ,,Ne bolondozz ám egér pajtás’’ ne nyalakodjál, mert majd bekapom a farkiczádat. A kis egér nem hitte, csak nyalakodott, a macska bekapta a farkiczáját. Ritt-sirt a kis egér, kérte a macskát, adja vissza neki a farkiczáját, de az nem adta. – Hozz nekem tejet a tehéntől, akkor visszaadom a farkiczádat. Elment az egér a tehénhez. – Tehén, adj nekem tejet, tejet adom cziczának, czicza visszaadja farkiczámat. – Nem adok addig, – mondja a tehén – mig nekem a kaszástól szénát nem hozol. Elment a kis egér a kaszáshoz. – Kaszás, adj nekem szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cziczának, czicza visszaadja a farkiczámat. – Nem adok addig, mig nekem a sütőtől kenyeret nem hozol. Elment a kis egér a sütőhöz. – Sütő, adj nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cziczának, czicza visszaadja a farkiczámat. – Nem adok addig, – mondja a sütő – mig nekem a disznótól szalonnát nem hozol. Elment a kis egér a disznóhoz: – Disznó, adj nekem szalonnát, szalonnát viszem sütőnek, sütő ad nekem kenyeret, kenyeret viszem kaszásnak, kaszás ad nekem füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cziczának, czicza visszaadja a farkiczámat. – Nem adok addig, – mondja a disznó – mig nekem a fától makkot nem hozol. Elment a kis egér a fához. A mint ott nézeget fel keservesen, hogy mi módon kellene onnan makkot hozni le; hirtelen egy szem makk leesett, a kis egérnek a fejére esett, úgy megütötte, hogy mindjárt megdöglött bele. Ha a kis egér meg nem döglött volna, talán az én mesém is tovább tartott volna.